Ami személyes

Mi jut először eszedbe, amikor azt mondom, hogy dráma?

dráma-szövegbuborék

A kérdés elhangzott. Kezedbe adom a fogalmat, magadban még egyszer lassan elmormolod, kicsit megfontoltabban, kimérten megismétled, majd leírod a végtelen vászonra újra: dráma. Ami személyes, az meghatározó. Vajon tollal fogod ezt a szót leírni vagy krétával? Esetleg klasszikus és feszes Times New Roman típusú betűk jelennek meg előtted fehér alapon fekete betűkkel, vagy egy fekete színű táblán futnak végig dőlt betűk egy fehér kréta éles nyikorgásával? Melyik a Te drámád? Mindenkinek sajátos elképzelése van a fogalmakról. Rendkívül érdekes és tanulságos megvizsgálni, hogy fogalomrendszereink, kategóriáink hogyan különböznek, szociális vagy kulturális hovatartozásunk szerint, vagy akár nyelvi és személyiségbeli adottságaink tükrében.

Van, akinek rögtön színházi előadások, színházi darabok vagy filmek jutnak az eszébe. Neked meglehet, hogy gyakran kapcsolódik a dráma a színészi játékhoz, az érzelmi intenzitáshoz és az izgalmas történetekhez. Emellett sokak számára a dráma a konfliktusok, érzelmek és drámai fordulatok lázas világára utal, ami kizárólag színpadon vagy képernyőn keresztül elevenedik meg. Ha egy drámaórán lennénk, meglehet, hogy kategóriákba osztanánk a fogalmakat, esetleg zölddel aláhúznánk, kékkel bekarikáznánk az egymáshoz illőket. Ezek után megvizsgálnánk, melyik lenne a soron következő, pedagógiai szempontból izgalmas mondat a „dráma” definiálásában, amit ezután közösen fogalmazunk meg.

A várakozás ezen pontján, már minden mondatban egy izgatott feszültség rezeg, és egészen világos, hogy a hosszas előkészítés után már csak egy valami következhet, mégpedig a pontosan megformált definíció. Hiszen ezért vagyunk itt, nemdebár? A kérdés elhangzott. És vajon mi jutott először eszedbe?

Előttem már sokan merengtek el tartalmas és részletes definíciókról, úgyhogy a számtalan értelmezési mód közül én azt választottam, ami leginkább testhezálló. Így hangzik: „ami személyes”.

A személyes út asszociációi:

Mivel a jelen bejegyzés is spontán improvizációból született, azt hiszem, eleget tudok tenni annak a meghatározásnak, amire egy bekezdéssel feljebb úgy hivatkoztam, hogy „ami személyes”. Ez egyfajta kommunikációs gyakorlat, aminek lényege abban áll, hogy bemutassam, hogy a személyes kapcsolódás a drámán keresztül a szöveg útvesztőjében épp annyira lehetséges, mint a pedagógiai gyakorlatban. A pedagógus-létezésben a szemlélet a meghatározó. Ki vagyok én? Mi a dolgom? Milyen a viszonyom? Mire, avagy mi végett nevelek és tanítok? 

Számomra a dráma lehetőséget ad arra, hogy gondolatokat, érzéseket osszak meg. Számos, a drámapedagógia eszköztárából vett játékos gyakorlat segíti a kommunikáció mélyítését, a személyes kapcsolódást, és a cselekvő megszólítását a résztvevőkben – a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt.

Hiszem, hogy a fiktív történetek és a csoportos tevékenységek révén nyitottabbá és empatikusabbá leszünk. Azáltal értjük meg jobban egymást, hogy együtt építkezünk. Pont, mint egy könyvnél, ami sem író, sem olvasó nélkül nem tud olvasottá lenni. Ebben a kreatív építkezésben egyszer csak azt vesszük észre, hogy különleges örömöt lelünk az alkotásban, a történet együttes megélésében. Ezen a ponton tudjuk, hogy valamilyen láthatatlan csodához kerültünk közelebb. És bár nem lehet meghatározni azt a pontot, amikor is közelebb kerültünk ehhez a csodához, mégis jól tudjuk, hogy éppen benne vagyunk, mert mind érezzük. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy temérdek fűszálból szőtt hatalmas mező, és ezen a mezőn mintha hirtelen egy fuvallat suhanna át, akár egy ébredő tavaszi szellő, ami elhozza a választ. És már nem is kell a kérdést feltennünk magunknak; – hogy válhatnánk többé?

 

Milyen kompetenciákat fejleszt a tanításban alkalmazott dráma?*

  • Együttműködés (vitakultúra, kooperáció, társas kultúra, több nézőpont érvényesítése, társadalmi részvétel, demokráciára nevelés, konstruktív alkalmazkodás)
  • Mozgásfejlesztés (térérzékelés, mozgásos/kinesztetikus kompetenciák)
  • Rendszerezés (lényegkiemelés)
  • Önismeret (önkifejezés, önértékelés, érzelmek kezelése és kontrollja, attitűdváltás)
  • Előadói képességek (testbeszéd, szereplés, mimika, verbális és nonverbális kommunikációs elemek tudatos használata)
  • Nyitottság (odafigyelés, másokra való kíváncsiság)
  • Kreativitás

 

Kulcskompetenciák közül:

  • Anyanyelvi kommunikáció (beszédértés, beszédtechnika, szövegértés, interperszonális kapcsolatok)
  • Szociális és állampolgári kompetencia (egymásra figyelés, önállóság, konfliktuskezelés)
  • Kezdeményezőképesség (kreativitás, csoportban való együttműködés)
  • Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség (érzelmi tudatosság és kifejezőkészség, ön- és társismereti kompetenciák)
  • Hatékony és önálló tanulás (figyelem, koncentráció, önreflexió, problémamegoldó készség)
 

Blogbejegyzéseink