Klau
Emödi Klaudia
színész-drámatanár
Hogy is kezdődött ?… Persze, már a gimnáziumban, mikor megcsináltuk a Tartuffe-öt… Aztán egy másik gimnáziumban, már tanárként, magyar és francia nyelvű színjátszó köröket vezetve, pécsi, kassai, orthezi fesztiválokon, aztán jött a drámapedagógiai képzés, tréningek, két év az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, sok-sok tanulás, hospitálás, tapasztalat.
Közben megalapítottuk a Nyitott Kör Egyesületet Meszlényi-Bodnár Zoltánnal, ahol hip-hop eltelt tizenhárom év, színész-drámatanárként játszottam és vezettem színházi nevelési foglalkozásokat. Két éve alakult meg a Nyitott Kör drámaórákra specializálódott részlege, ahol Dórival elkezdtük kutatni, hogyan tudjuk a drámaórákat a lehető leginteraktívabbá tenni, hogy a gyerekek személyisége, véleménye a lehető legszabadabban megnyilvánulhasson.
S hogy mit szeretek benne? Az érzést, mikor egy foglalkozás után hazafelé tartva felidéződnek arcok, gesztusok, mert megtörtént egy találkozás, elhangzott egy mondat, ami előtte soha, megszületett egy felismerés. Olyankor bármilyen fáradt is vagyok, tele leszek energiával. Mert tulajdonképpen „én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak próbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni a tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet. Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni…” (Feldmár András)
