ZSÓFI
Kerényi-nagy ZSÓFIA
színész-drámatanár
Már kisgyerekkorom óta érdeklődtem a színház iránt, mégis aránylag későn, a gimnáziumi éveim alatt jöttem rá, hogy ki szeretném magam próbálni benne. Így kerültem be a színjátszó szakkörbe a gimnázium utolsó évében, és teljesen magába szippantott a színpad világa, a próbák hangulata és a felkészülések során felszabaduló energia. Nagyon rövidnek tűnhez ez az egy év, de annál többet jelentett nekem: nem csak egy csapattá váltunk ez idő alatt, de tanulhattunk egymástól és egymásról is.
Tanítói főiskolát végeztem, majd a tanítás során, a gyakorlatban jöttem rá, mekkora haszna és jelentősége van a fiatalok számára a drámapedagógiának. Nemcsak hogy kikapcsolódhatnak, kiszakadhatnak a mindennapokból ezzel a módszerrel, de egymáshoz is könnyebben, jobban tudnak kapcsolódni, egy újfajta látásmódot teremt számukra. Így nem maradt más hátra, mint hogy érdeklődésemet és eddigi tapasztalataimat kibővítendő elvégezzem a kétéves drámapedagógiai továbbképzést. Ezt követően kezdtem el hivatalosan is dráma szakkört vezetni.
Mi az, amit leginkább szeretek benne? Hogy olyan gyerekek is könnyedén el tudnak mélyülni benne, és élvezik a foglalkozásokat, akik esetleg addig zárkózottabbnak tűntek, vagy nehezen oldódtak fel. Nagyon jó látni az izgatott arcokat, az oldott hangulatban folyó, közös munkát. Mert úgy érzem „meg kell tanulnunk a gyermek szemével látni és fülével hallani, meg kell tanulnunk a gyermek élményvilágának a szintjét beszélni. Meg kell tanulnunk mindenekelőtt azt, hogy ráálljunk a gyermek érzelmi hullámhosszára, megéljük emocionális történéseit, elfogadjuk vágyait, tiszteljük fantáziáját, s mindezzel elősegítsük a szabad kommunikációt, a nyitott személyiség kibontakozását. Ennek feltétele pedig nem kevesebb, mint a gyermekbe vetett bizalom, az iránta érzett felelősség, melyből nyílt és derűs légkörben, ésszerű szabályok között, a gyermek felelőssége is kicsírázik.” (Mérei Ferenc)
