Színházi nevelési foglalkozásaink során a gyerekeket arra biztatjuk, hogy egy olyan fiktív történet aktív alakítói legyenek, melynek középpontjában mindig egy fontos erkölcsi vagy társadalmi kérdés áll. A résztvevők igényeire és habitusára szabott foglalkozásaink egy számukra komfortos környezetben erősítik a kommunikációt, a csoportkohéziót és az empátiát, miközben a játék kontextusában közösen oldják a konfliktusokat.
Az öreg Pöszögő király már csak nevében viseli beszédhibájának emlékét, és csak egy bánata van: attól fél, hogy kissé hebehurgya, félénk kisfia nem fogja megtalálni élete párját. De egy nap levél érkezik a szomszéd királyságból: Stefánia királykisasszony férjhez szeretne menni, s a kérőnek természetesen ki kell állnia három próbát… A gyerekek az udvar népének szereplőiként kísérik Csongor királyfit kalandos útján, vele együtt állják ki a próbákat, míg elérkeznek a szépséges királykisasszony palotájához…
A foglalkozásról készült bemutató videónk itt megtekinthető.
A nagy hódítások előtti időben békésen élt egy népcsoport egy szigeten. Megosztották a teendőket, halásztak, vadásztak, őrizték a tüzet és imádták a Sziget Szellemét. A békés egyhangúság azonban egy csapásra felborul, mikor egy nap egy különös lényt vet partra a víz.
Az idegen nem beszél értelmes emberi nyelven, csak vakog, és rendkívül agresszív, rúg, harap, üt-vág. Ahogy telnek a napok, egyre több vele a gond, nem tűnik úgy, hogy megszelídíthető lenne. A szigetlakóknak dönteniük kell, mi legyen a vademberrel…
A foglalkozásról készült bemutató videónk itt megtekinthető.
Valamikor a történelem előtti időkben két törzs élt egymástól elszigetelve a hegy két oldalán. Más isteneket imádtak, mást gondoltak a Föld keletkezéséről, mások voltak a hagyományaik, szokásaik, máshogyan ettek és már ruhákban jártak.
Egy nap hatalmas özönvíz pusztított a vidéken, a tenger szintje megemelkedett, s az egyetlen esély a túlélésre az volt, ha a hegyre menekülnek.
A vihar lecsendesülésével a túlélők rémülten veszik tudomásul, hogy egy másik törzzsel kell osztozniuk az amúgy is szűk és táplálékban szegény helyen…
Valamikor a talán nem is nagyon távoli jövőben, ha kedved szottyan, és befizetted a havidíjat, pillanatok alatt Cybercityben találod magad, ahol avatárod segítségével élvezheted a virtuális életedet.
Ebben a világban mindig kék az ég, semmiben sincs hiány, és olyan emberek lehetnek a barátaid, akik a való világban akár egy másik földrészen élnek. Cybercityben szabadon hódolhatsz bármilyen kedvtelésednek, és csak annyi időre kell visszatérned a való világba, amíg alszol, vagy részt veszel a kötelező távoktatáson. Annyira csodás itt minden, hogy felmerül a kérdés, miért is kellene visszatérni a valóságba…
@helga tudod, van egy srác, akivel csetelni szoktam…
@teó igen? hogy-hogy? ki az?
@helga jaj, nem is tudom ki….még nem láttam élőben…de nagyon jól néz ki a tinderes fotón…nagyon bejön nekem
@teó jaaa….xD hát figyelj, te is nagyon bejössz nekem!
A 16 éves Teó félénk, zárkózott kamasz, az online világban viszont otthonosan mozog: játszik a haverokkal, lányokkal csetel, és kihasználja a névtelenség előnyeit. Ebbe a felszabadult világba csak néha tör be egy-egy szülői kérés, vagy az osztálytársak bántó megjegyzése. Míg egy nap Teó megismerkedik valakivel a neten, és meggondolatlanul elküld magáról egy fotót…
A foglalkozásról készült bemutató videónk itt megtekinthető.
Szinte eldöntött tény, hogy Tamás a szülei építőipari vállalkozását viszi tovább. Ha jövőre leérettségizik, műszaki vonalon folytatja tanulmányait. Legalábbis így tervezte eddig.
De egy búvártanfolyam élménye hirtelen összezavarja az elképzelt jövőt, és Tamásnak döntenie kell: a biztonságos, kitaposott utat választja, vagy megpróbálja megvalósítani álmát, és tengerbiológusnak tanul, már ha egyáltalán van ennek bármilyen reális lehetősége…
Tudhatjuk-e tizenhét évesen, mit szeretnénk csinálni az életben? Mennyire határozzák meg döntésünket a külső körülmények? A jellemzően pályaorientációs foglalkozáson a hála és a felelősség kérdése is felmerül.